ARTiquarium, Botanikus kert és Esterházy Palota Erdészeti Múzeum, Sopron, 2023.09.30.-10.31.
A kiállítás anyaga a 2022-ben készített Halott természet című fotósorozat folytatása. Ezekben a munkákban több évnyi elhasznált műanyag palackok együttese látható, amit egy egyszemélyes háztartás folyamatosan „termel”.
Ezekkel a tárgyakkal a kiürítés után nem tudunk mit kezdeni, legjobb esetben próbálunk új funkciót találni nekik, és amikor a mennyiségük miatt már ez sem működik, akkor zavartan bedobjuk a műanyag/fém feliratú kukába. Ettől a rosszérzéstől vezetve elkezdtem gyűjteni őket, és elhatároztam, hogy megpróbálom átalakítani őket; értéktelen, ámde mérhetetlenül káros voltukat megváltoztatni; de legalábbis felhívni a figyelmet a környezetünkben észrevétlenül növekvő műanyag hegyekre.
A hétköznapi műanyag tárgyakat egységes szürkére festettem: ezzel elveszítették konkrét jelentésüket, hogy mire használtuk őket, valamint látványosabban jelennek meg érdekes formai megoldásaik, a kisebb-nagyobb különbözőségek. Alapanyaggá váltak, amellyel végleg eltávolodhatunk eredeti jelentésüktől, egykori tartalmuktól. Egységes szürkével való leöntésük megmutatja riasztó értéktelenségüket, nagyobb mennyiségben fenyegetőnek is tűnnek.
A szürke palackokkal először egy csendéletsorozatot fotóztam; majd kilépve a térbe, és „tisztán”, azaz más tárgyak nélkül, csak a palackokból különböző kompozíciókat, plasztikákat hoztam létre. A totemszerű szürke plasztikákat köztéren, utcán fotóztam le, mintha helyspecifikus isntallációk dokumentumai lennének.
Folytatva a téri formákkal való munkát, a soproni ARTiquarium-ban egy nagyméretű plasztikát mutatok be, amit egységesen szürkére festett műanyagpalackokból építettem. A hosszú „csápokból” formázott mű, mint egy partra vetett élettelen állat vagy szörny fekszik az üvegház asztalain, ahol egyébként élettel teli növényeket szoktunk látni. Ehhez a munkákhoz egyrészt a középkori grafikai szörny-ábrázolásokat használtam fel; de inspiráltak azok a személyes vagy képeken látott tengerparti jelenetek is, amikor a tengerből származó szemét, hulladék vagy hínárok, mindenesetre élettelen tárgyak kibogozhatatlan halomban hevernek a tengerparton.
A munkához tartozik az Esterházy Palota Erdészeti Múzeum
földszintjén egy vetítés is: egy videórészlet elmosódó részletekkel. A képeken
az üvegházi „halott” anyag ellentétekén értelmezhető élővilág jelenik meg,
növények részleteit mosom össze egy montázzsá.
