ARTiquarium, Botanikus kert és Esterházy Palota Erdészeti Múzeum, Sopron, 2023.09.30.-10.31.

A kiállítás anyaga a 2022-ben készített Halott természet című fotósorozat
folytatása. Ezekben a munkákban több évnyi elhasznált műanyag palackok
együttese látható, amit egy egyszemélyes háztartás
folyamatosan „termel”.
Ezekkel a
tárgyakkal a kiürítés után nem tudunk mit kezdeni, legjobb esetben próbálunk új
funkciót találni nekik, és amikor a mennyiségük miatt már ez sem működik, akkor
zavartan bedobjuk a műanyag/fém feliratú kukába. Ettől a rosszérzéstől vezetve
elkezdtem gyűjteni őket, és elhatároztam, hogy megpróbálom átalakítani őket;
értéktelen, ámde mérhetetlenül káros voltukat megváltoztatni; de legalábbis
felhívni a figyelmet a környezetünkben észrevétlenül növekvő műanyag hegyekre.
A hétköznapi
műanyag
tárgyakat egységes szürkére festettem: ezzel elveszítették konkrét
jelentésüket, hogy mire használtuk őket, valamint látványosabban jelennek meg
érdekes formai megoldásaik, a kisebb-nagyobb különbözőségek. Alapanyaggá
váltak, amellyel végleg eltávolodhatunk eredeti jelentésüktől, egykori
tartalmuktól. Egységes szürkével való leöntésük megmutatja riasztó értéktelenségüket,
nagyobb mennyiségben fenyegetőnek is tűnnek.
A szürke
palackokkal először
egy csendéletsorozatot fotóztam; majd kilépve a térbe, és „tisztán”, azaz más tárgyak
nélkül, csak a
palackokból különböző kompozíciókat, plasztikákat hoztam létre. A totemszerű szürke plasztikákat köztéren, utcán fotóztam le, mintha
helyspecifikus isntallációk dokumentumai lennének.
Folytatva a
téri formákkal való munkát, a soproni ARTiquarium-ban egy nagyméretű plasztikát mutatok
be, amit egységesen szürkére festett műanyagpalackokból építettem. A hosszú
„csápokból” formázott mű, mint egy partra vetett élettelen állat vagy szörny
fekszik az üvegház asztalain, ahol egyébként élettel teli növényeket szoktunk
látni.
Ehhez a munkákhoz egyrészt a középkori grafikai szörny-ábrázolásokat használtam
fel; de inspiráltak azok a személyes vagy képeken látott tengerparti jelenetek
is, amikor a tengerből származó szemét, hulladék vagy hínárok, mindenesetre
élettelen tárgyak kibogozhatatlan halomban hevernek a tengerparton.
A munkához tartozik az Esterházy Palota Erdészeti Múzeum
földszintjén egy vetítés is: egy videórészlet elmosódó részletekkel. A képeken
az üvegházi „halott” anyag ellentétekén értelmezhető élővilág jelenik meg,
növények részleteit mosom össze egy montázzsá.

