SZIGETHY Anna

To content | To menu | To search

Tuesday, April 24 2018

Távolhatás, megnyitó beszéd


Megnyitó beszéd a Távolhatás csoportos kiállításon. Résztvevő művészek: Morten Barker, Emanuel Cederquist, Philipp Meuser.
Capa Központ, Budapest, 2018.04.18. A beszéd itt olvasható: https://capacenter.hu/szigethy-anna-megnyitobeszede-opening-remarks-by-anna-szigethy/




Friday, September 22 2017

Residency under investigation, csoportos kiállítás


Residency under investigation, csoportos kiállítás az MKE kurátor szakosainak szervezésében, transit.sk, Pozsony, 2017.09.19.-23.

Interjú az artist-in-residence programokról, utazásokról:

https://residencyunderinvestigation.wordpress.com/projects/lifestyle/lifestyle-interview-annaszigethy/





Saturday, September 3 2016

Városvégi filmek, egyéni kiállítás


Egyéni kiállítás, Ámos Imre - Anna Margit Múzeum, Szentendre
az Art Capital '16 Fesztivál résztvevőjeként
2016.09.03. - 10.16.


Szigethy Anna / Városvégi filmek

Közel negyedszázaddal ezelőtt egy francia antropológus, Marc Augé egy olyan könyvet publikált, amely nemcsak a kultúratudomány, de a vizuális művészetek számos jelentős képviselőjét is arra ösztönözte, hogy újrafogalmazza az idő, a tér és az ego jelenlegi – modernitás utáni – státuszát. A Nem-helyek című, mára klasszikussá vált vékony kötet alapvetése, hogy vannak kikerülhetetlen terek, amelyekben kikerülhetetlen tevékenységeket végzünk. A kikerülhetetlen tér nem vonz, nem marasztal. Nem hely. Szigethy Anna immár egy évtizede foglalkozik a nagyvárosokat körülölelő átmeneti területekkel, ez a témája 2009-ben megvédett doktori értekezésének is, amelyhez az Apropódium Galériában mutatta be először giccses tárgyakkal és fotósorozatokkal Nem-hely című installációját.

A mostani kiállítás témája szintén ez. A művész a korábban bejárt, feltérképezett, emberi beavatkozás után magára maradt nem-helyekre visszatérve a távolságot, a rálátást megtartva engedi kamerája elé a betévedő, arra járó embereket. A semleges, identitás nélküli terek előtt kibontakozó történetek a különböző időpillanatban, s akár más-más térben fotózott képkockák sorbafűzésével születnek meg. Az így kitágított időtapasztalat szembesít a nem-helyeken eltöltött átmeneti idővel.

Szigethy Anna (1970, Budapest) a Magyar Képzőművészeti Főiskola festőszakán végzett 1998-ban. Még abban az évben megkapta a Barcsay-díjat. Több évig francia kormányösztöndíjjal a rennes-i Ecole des Beaux-Arts-on, a nizzai Villa Arson-ban és az Université Paris 8.-on folytatta tanulmányait.

Magát képzőművészként aposztrofálja, gyakran több médiummal is dolgozik a fotó mellett: videó- és hanginstallációkat, objekteket készít, tárgyakat emel munkáiba. Szívesen hoz létre helyspecifikus installációkat egy-egy kiállítóhelyen. Több rezidens-programban, illetőleg tanulmányúton vett részt Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Izraelben és Ausztriában. Jelenleg Berlinben és Budapesten él felváltva.

 

Friday, September 2 2016

Városvégi filmek, fotókollázs sorozat


fotósorozat és videó
Art Capital Fesztivál, Szentendre, 2016


Potsdam-La Défense 2016, 250*60cm, fotókollázs



Szakítás 2016, 180*47cm, fotókollázs



Szívszerelem 2016, 180*49cm, fotókollázs



Plaisir 6. 2014, 238*50cm, fotókollázs



kiállítási látkép, Ámos Imre - Anna Margit Múzeum, Szentendre



Monday, November 2 2015

Élet-terek csoportos kiállítás


Random 15.
Karton Galéria - K 11 Kulturális Központ, Budapest 2015.11.05.- 12.04.




Plaisir 4., 246*49,5 cm, 2014

Plaisir fekete-fehéren
, 2014, fotósorozat
2014 nyarán visszatértem olyan helyekre Île-de-France-ban, amelyek régebben a Nem-hely című fotósorozatom helyszínei voltak. Akkor a város szélén elhelyezkedő, üres és hatalmas kereskedelmi-ipari negyedeket fotóztam.
Az épített környezet alig változott, viszont az én nézőpontom teljesen : már nemcsak az üres terek érdekeltek, amelyeket sablon alapján építenek és minden nagyváros körül megtalálunk, elveszünk benne ; hanem az ott megjelenő emberek, gesztusok, az intimitás.

Az objektív az itt élő, áthaladó, kószáló emberekre, nőkre, férfiakra, családokra irányul, a fekete-fehér, szigorú képeken bizonyos távolságtartással figyeli, hogy mi történik a helyszinen. Az ismétlődő, repetítív képkockák hatása miatt mintha egy kimerevített filmet látnánk, történeteket, akciókat.




Friday, October 30 2015

Lakótelep egyéni kiállítás


FUGA Kortárs Építészeti Központ, Budapest, 2015.10.16. - 11.08.


octogon.hu:
http://www.octogon.hu/epiteszet/szigethy-anna-lakotelep-cimu-kiallitasa-a-fuga-ban/

est.hu:

http://est.hu/cikk/116059/lakotelep_-_szigethy_anna_kiallitasa
art7.hu:
http://art7.hu/kepzo-es-iparmuveszet/lakotelep/
Józsa Ágnes ajánlója a Civil Rádióban:

http://civilftp.civilradio.hu/szinpadkep/Fuga_SzigethyA.mp3


Lakótelep
Szigethy Anna figyelme az elmúlt két-három évben, a városi terekben megjelenő intimitással, a változó városképhez való személyes viszony kutatására irányult. Művészi kutatása színtere egy speciális képződmény, a lakótelep, amelyet a volt szocialista blokk városai: Budapest és Berlin viszonylatában vizsgált. Elsősorban a szenderdizált lakóterekre és az ott kialakult életminőségekre koncentrálta kutatásait, az építészet, a belsőépítészet és a tárgykultúra jellegzetességeit vizsgálva. Lakótelep projektjében a kontinuitásra esik a hangsúly, a szocilaista idők esztétikájának továbbélésére illetve a lakótelep-értelmezések és a lakótelepnek az urbanizációban, és a gazdasági-szociális viszonyokban betöltött szerepének változására koncentrál.

A művészi kutatás (artist research) elméleti kiindulása Marc Augé mára megkerülhetetlen elmélete a „nem-helyek” definiálása. Auge szerint a város nemcsak konkrét épületek halmaza, emberek élettere, hanem szimbolikus jelentőségű is; mindenféle akaratnak a kifejezője és reprezentálása. Az imagináció és a történelem helye, komplex szövet. Auge meghatározására támaszkodva, arra a külön identitás kialakulására figyel Szigethy, amely a városközponttól elszakított lakótelepeken kialakul, célja a közösségképződés követése, tárgyainak gyűjtése és bemutatása.

Lokálisan két város: Berlin és Budapest háború utáni, szocialista időbeli építészetével foglalkozott, ahol szembeötlő volt a lakótelepek számának hirtelen megnövekedése. Magyarországon Dunaújváros, Pécs/Uránváros és Budapesten az óbudai lakótelepeken készültek illetve kerültek elő az installáció részletei, Berlinben az egykori Stalinalleeval, későbbi nevén Karl-Marx Alleeval foglalkozott. A városfejlesztés új és hirtelen felhúzott helyei egy új történelem konstruálásának színterei is lettek, a hagyományos városközpontok áthelyezével, vagy annak kísérletével beavatkozva az urbánus hagyományba.

A lakótelep fénykora az 50-60-as évek volt, a második világháború pusztítása után a gyors lakásépítés megoldása elengedhetetlen volt az európai országokban. Ám a rossz minőségű anyaghasználat és a felfokozott tempó miatt számos kritika érte, és ezzel hanyattlása is kódolva volt. Soha be nem fejezett épületek és városrészek maradtak a nagy építési láz után.

Gyors lakáshozjutási periódus után a lepusztultság érzete és atmoszférája kapcsolódott a lakótelep-fogalomhoz, nem tudta betölteni az új, utópisztikus városrendezésbe vetett hitet, nemcsak a szocialista országokban, de Nyugat-Európa nagyvárosaiban is bukásra ítéltetett.  A berlini Karl Marx Allee arra is példa,  hogy a német egyesítés óta hogyan keresi helyét az új Berlinben. Karakteres és lakhatás szempontjából viszonylag kényelmes, elhelyezkedése emblematikus. A Karl-Marx Allee nemcsak egy valóságos, fizikai tér hanem szimbolikus jelentéseknek, mitológiának, történelemnek a kifejeződése egyszerre. Nemcsak elnevezése, története, a vele kapcsolatos irodalom, legenda és szimbólumkincs tartozik hozzá, hanem a szovjet elvtársakkal együttműködésben kidolgozott konkrét építészeti tervek, amelyeket viharos gyorsasággal építettek fel. Egyszerre élő mementója mindannak, amit a szocialista rendszer reprezentálni kívánt magáról Kelet és Nyugat felé (Berlin, a szocialista főváros reprezentatív főutcája), és megvalósulása több építészeti stílusnak, hagyománynak is. Sok lakóház, a kisebb pavilonok és különböző kereskedelmi céllal megvalósított épületek kifejezetten minőségi, modernista hagyományokat felmutató épületegyüttes. A feszített tempóban, gyakran átgondolatlanul, silányul megépített részei ellenére megvalósított egy jobb életminőséget olyan társadalmi rétegek számára, akiknek ez addig nem jutott osztályrészül.
A Fugában kiállított installáció különböző médiumokkal létrehozott elemekből áll: fotók, tárgyak, tervrajzok, könyvek, mind át- és átdolgozva. Ezek mind a modernizmus lázas lakótelep-épitészetére és az odaköltözők közösségére reflektálnak, és igyekeznek megjeleníteni mindazokat a vágyakat, történeteket, elképzeléseket, amelyek ehhez az épitészeti térhez kapcsolhatóak. A hosszúkás, virágos teritők, amelyek kézművességre utaló, de géppel kivitelezett rajzolata tipikus szocialista dekorációnak tűnik. Mintázata közelről pixeles felbontású, míg messziről organikus, burjánzó. A minták aprólékosság és monumentalítás térképe leképezi a lakótelepek tervrajzát, és a hirtelen teremtett lakások otthonosságra törekvését is egyben. A tárgyegyüttesek a csendéletre, mint képzőművészeti médiumra is reflektálnak (a Karl-Marx Allee házainak halljában készültek), olyan változó tárgycsoportok, amelyeket a házak lakói / használói komponálnak, állandó változásban vannak, mégis a megfigyelés és rögzítés által emelődnek be a kánonba.






Thursday, October 29 2015

Lakótelep installáció 2015


helyspecifkus installáció
FUGA Kortárs Épitészeti Központ

térplasztika a falra applikálva kilenc dohányzóasztalból, az 1970-es évekből. Ezek a tipikus asztalok a szocializmus hiánygazdasága miatt valószínűleg minden egyes lakótelepi lakásban -az azonos térelrendezésnek köszönhetően- ugyanott voltak megtalálhatóak. körülbelül 360*120*100 cm
terítők v.s. lakótelep-alaprajzok,az 1960-70-es évekből származó asztalterítők geometrikus mintái mintha ugyanazokat a zárt épület-rendszereket adnák ki, mint amilyenek a tervezőasztalon vagy madártávlatból a lakótelepek, új építésű városnegyedek tűnnek. terítők összevarrva. lakótelep-városrész alaprajzok 106*660 cm


terítők v.s. lakótelep-alaprajzok az1960-70-es évekből származó asztalterítők geometrikus mintái mintha ugyanolyan zárt épület-rendszereket adnának ki, mint amilyenek a tervezőasztalon / madártávlatból a lakótelepek, új építésű városnegyedek tűnnek. terítők összevarrva 120*450 cm


bejárati függöny két oldalán utcakép a mai berlini Karl-Marx Allee-ról. molinó, 220*135 cm

bejárati függöny két oldalán utcakép a mai berlini Karl-Marx Allee-ról. molinó, 220*135 cm
fotósorozat
egykori lakótelep negyedek továbbélése ma, Budapesten és Berlinben. 2 darab, egyenként 100*70cm


grafikai lapok, kollázsok egy NDKs építészeti lexikon lapjaival, eredeti fotókkal és nyomtatott lakótelepi lakás alaprajzokkal. A fotókon a Karl-Marx Alleén történt 1953-as munkásfelkelés, a gyorsan felépített és életveszélyessé vált, ezért 1972-ben lebontott Sportcsarnok, és berlini lakótelep-negyedek madártávlatból. 10 darab, 22*19 cm


véletlen csendéletek fotósorozat, az adományozás továbbélése a Karl-Marx Allee lakótelepen. Szabadon elvihető lapok, mint ahogy a képen látható tárgyak, amelyeket tulajdonosaik kitettek az előcsarnokba, ahogy az szokás volt a szocializmusban is. 20 képből álló sorozat,210*297cm, 200 példányban



Saturday, July 18 2015

Bánkitó fesztivál / Lakótelep


helyspecifikus installáció a bánki Ifjúsgi Központ bejáratában, a temaikus programok, workshopok helyszínén
Bánkitó Fesztivál, 2015.07.16.-18.




Lakótelep, molinó-föggüny, 220x130cm



Tuesday, September 2 2014

Plaisir fekete-fehéren, egyéni kiállítás


Meghívó, Raiffesien Galéria, Budapest

Kiadvány a kiállításhoz



Balkon,



Sunday, August 17 2014

Plaisir fekete-fehéren, fotósorozat


Plaisir fekete-fehéren,fotókollázs sorozat, 50*100c, és 50*204cm, 2014





















- page 4 of 11 -