Névjegy 1999
fotósorozat, 30 x 45 cm és műanyag edények




kiállitási látkép Batofar cherche...Budapest fesztivál, 1999, Batofar, Párizs

A Batofar Budapest fesztiválján a helyszinen készitettem több helyspecifikus installációt. A Névjegy cimű fotósorozat a hajó bárjában került bemutatásra; a falon látható fotók műanyag edényeit élőben is melléjük tettem az asztalokra. Ugyanazokból a tálkákból lehetett falatozni, mint a képek szereplői.



minimum 1999
fotósorozat 8 fotóból, egyenként 100 x 70 cm
 



kiállitási látkép Self service, Galerie Paula Böttcher, Berlin, 1999




Úsztatás 1998
4 fotó, 60 x 80 cm
 
részlet
A fotókat egy nyári művésztelepen készítettem a Dunaparton. Hagyományos, olaj-papír felületeket, képeket úsztattam/helyeztem szokatlan környezetbe, a vízbe. A képek így hol akciók, mozgások dokumentációi, hol pedig -maguktól- önálló képpé komponált festmények. Eszerint választottam szét a további technikai beavatkozást : vannak fotók, amelyeket meghagytam fotóként, “egy akció dokumentációjaként”,  néhányon pedig számítógépen továbbdolgoztam.
Az átvitt értelemben is a víz felszínén vagy alatt lebegő korongok téri helyzetét a néző szeme nehezen egyértelműsíti. Ezt a  labilis érzést akartam fokozni, a kollázsokkal: különböző perspektívájú, térbeli helyzetű részleteket igyekeztem egy izgalmas, nem egészen egyértelmű  (vagy unalmas) térbe helyezni. A végül elkészült printeken nem mostam össze a fotóknál érzékelhető vágásokat, éles határolóvonalakat. Egy síkba hozva a különböző terek megőrzik, megőrizhetik izgalmas váltakozásaikat.

 


Csendéletek 1998 - 2002
Gyakran készítek minimálisra redukált környezetben csendéletfotókat, amelyeken csak néhány hétköznapi tárgyat látni. Direkt keresem a minél egyszerűbb beállításokat, megpróbálok egyensúlyozni, hogy feszült és izgalmas maradjon, és ne váljon unalmassá a kompozíció. A tárgyak elveszítik eredeti funkciójukat, jelentésüket, így egy fix képen kimerevítve és felnagyítva.

A műanyag edények állandó szereplői munkáimnak. Úgy fotózom őket, mintha valóban értékes tárgyak lennének, mint a XVII. századi holland festményeken a tárgyak. Csillogó, selymes felületük, a titokzatos fény-árnyék játék megörökítésre érdemes, értékes darabokat imitál.
A fotókon banális tárgyaink kicsit távolságtartóan, hidegen fotózva, ráadásul a környezetként szolgáló tér is elsőre személytelennek tűnhet. Mivel egy objektivnek mondott eszközt, fényképezőgépet használok, hidegnek tűnhet ez a megjelenített világ. Pedig éppen ellenkezőleg, mindezek és a kékes-szürkés színek, a nagy méretek dacára az eredmény éppen hogy nem személytelen: egy nagyon is személyes, saját világ bukkan elő, a lakásom személyes tárgyaival.