Nagyváros Brand, kiállítás kurátor
By anna szigethy on Tuesday, October 23 2018, 10:49 - Kurátor, oktatás, szakmai - Permalink
Nagyváros brand - történeti és kortárs fotóművészek városképe Berlin és Budapest, illetve európai nagyvárosok tükrében
című kiállításának kurátora
Kiállító művészek: Sibylle Bergemann, Ute és Werner Mahler, valamint az MKE Képzőművészet-elmélet Tanszék alapszakos hallgatóinak Ön itt áll! kutatási projektje. Megnyitja: Kathrin Kohle, az Agentur der Fotografen, Berlin kurátora
FUGA – Budapesti Építészeti Központ 1052 Budapest, Petőfi Sándor u. 5. A kiállítás megtekinthető 2018. november 14. és december 3. között
A kiállítás a European Month of Photogaphy és a Fotóhónap2018 fesztivál része
Nagyváros brand - történeti és kortárs fotóművészek városképe Berlin és Budapest, illetve európai nagyvárosok tükrében
Berlini múzeumokban, könyvesboltokban és turistahelyeken sétálva világossá válik, hogy a város milyen jól alakította a Fal lebontása óta a saját városképét, imázsát. A meghívásra vagy kíváncsiságból odaérkező, hosszabb-rövidebb ideig a városban dolgozó fotóművészek sorozatait nézegetve egy nagyon határozott és erős anyagot kaphatunk a város múltjának ikonikus időszakairól, helyszíneiről, a város önképéről - a számtalan fellelhető album és kiállítás segítségével. Ez persze fontos a turizmus szempontjából, de ad egy öngerjesztő energiát is a városnak; a Made in Berlin címke a berliniek számára is különleges jelentéssel bír, egy erős hangulati tényező.
A Nagyváros brand című kiállításban megpróbálunk felvillantani ezt az erős hangulatot, amit Berlin (többek) között sugall: Sibylle Bergemann a 70-es, 80-as években készült kelet-berlini városfotóival, életképeivel szerepel a kiállításon; Ute Mahler és Werner Mahler pedig a Külvárosi Mona Lisák portrésorozatával. Bergemann kelet-berlini jeleneteit a hetvenes évektől a Fal lebontása utáni időkig, a kilencvenes évek elejéig tartó időszakból válogattuk. Nemcsak a történelem ismeretében megrázó nézegetni ezeket a szomorú és komor képeket egy leigázott és szétszabdalt városról; beletörődött lakóiról, vádló tekintetű vagy groteszk maszkos kisgyerekekről. Lehet egy fotón a szocializmus dicsőségét megörökítő új lakótelepnegyed; az előtérben elszántan gyomláló néni azonnal megkérdőjelezi azt. Mindenféle előzetes ismeret nélkül is érzékeljük a kétértelműséget, az iróniát, a szomorúságot, amit Bergemann képes a fotóiba sűríteni.
A kiállításon Ute Mahler és Werner Mahler művészektől közös munkájukból, a Külvárosi Mona Lisák című sorozatból válogattunk portrékat. Nagyvárosokban, mint Berlin, Reykjavík, Liverpool, Minszk vagy Firenze fiatal nőket kerestek, akiket érdekesnek találtak és felkérték őket, hogy lakóhelyük környékén lefényképezhessék őket. A hátterek a sokszor egyforma, beazonosíthatatlan elővárosok (amelyek nagy méretben is kiállításra kerültek az arcképek mellett), a lányok öltözete egyszerű, de a klasszikus festményekről ismert kéz- vagy fejtartás és a fekete-fehér színvilág miatt időtlen hatása lesz a hétköznapi portréknak.
A
Fortepan budapesti városképeinek sikere megmutatja, hogy a mindenki által
ismert városi helyek egy adott történelmi korból milyen másnak, ijesztőnek vagy
nosztalgikusnak hatnak összevetve az aktuális képpel; egyáltalán, milyen erős
emocionális töltettel bír - különösen igaz ez, ha a bemutatás művészi,
vizuálisan erős megfogalmazásban történik. Kár,
hogy Budapestről nincs ez dokumentálva, kiadva: időnként előkerülnek sorozatok
egyes művészek életműve kapcsán, de nem helyspecifikusan vagy tematikusan. A
kiállítást ennyiben témaindítónak szánjuk; egy kutatási projektet kezdeményeztünk
Budapest saját identitásának vizuális kifejezésére. A Magyar Képzőművészeti
Egyetem Képzőművészet-elmélet alapszakos hallgatóinak kutatási projektje, az Ön itt áll! - Budapest művészeti koordinátái 1968-1993 címmel a városi
térhasználatról szól, az ebben az időszakban készült művek; akciók,
performanszok, helyspecifikus installációk, videóművek és fotósorozatok
felhasználásával. Egy
képzeletbeli térképre helyezve az alkotások helyszíneit, Budapestnek egy olyan
arcát szeretnénk láthatóvá tenni, amelyben a városrészek, terek
többletjelentést kapnak az ott dolgozó művészek művei miatt; amit fel lehet
fedezni és beépülhet a városról alkotott, közös képünkbe.