SZIGETHY Anna

To content | To menu | To search

PORTRÉK, NŐK

Entries feed

Sunday, May 20 2012

Sophie Müller portréja

By anna szigethy on Sunday, May 20 2012, 11:07


A Nők, pongyolák, portrék munka részei különböző női portrésorozatok. Vannak közöttük egészen konkrét fotók, potrék, mint például az elmélázó idegen nők arcképei a nagyvárosi utcákon (Álmodozás - Daydreaming) vagy videóinterjú egy egykori DDR-revű táncosnővel (Gudrun - egy táncosnő története); Sophie Müller portréja például nem konkrét női arcképekből áll. A bemutatandó személy álnevet választott és azt szerette volna, ha nem ő jelenik meg a portrékon, csak intim lakóközege, tárgyai. Fél éven át fotóztam a véletlenszerűen vagy direkt elrendezett tárgyait, a konyhában ottmaradt-ottfelejtett csendéleteket, amelyeket a lakásról, az otthonáról szóló szöveg is kiegészít.

Ha már ennyire rejtőzködő személyiség, akit bemutatok ebben a munkában, igyekeztem a távolságtartást egy technikai megoldással még erősíteni. Ahelyett, hogy normális fotópapírra nyomtattam a képeket - ami a fotó realitás érzetét húzta volna alá, meg akartam változtatni az érzékelést. Ezért akvarellpapírra printeltem a csendéleteket, a vastag papír beszívta a festékréteget és rusztikus felületével megváltoztatja magát a fotót is. A végeredmény hatásában a fotó és a grafikai nyomat között van, a néző nem biztos benne, hogy  a valóságot látja-e, vagy valamilyen manipulált, fiktív képet.





Portré Sophie Müllerről fotósorozat, digitális print akvarellpapírra, 40x53,5cm, 2011


kiegészítő szövegek a fotókhoz



akvarellpapír matt, grafikai nyomat-szerű hatása a printeken


installáció, Projektraum Kunstquartier Bethanien, Berlin, 2012. június
4 fotó akvarellpapírra nyomtatva, mindegyik 40x53cm, szövegekkel



Tuesday, November 1 2011

csoportos kiállítás: Közös gondolat - nem közhely

By anna szigethy on Tuesday, November 1 2011, 08:12

Az itt látható kiállítás „interdiszciplináris” projektekből álló kísérlet. Arról a világról szólnak, amelyben ma élünk – Magyarországon vagy máshol. Olyan projektek, amelyek a környező világot használják nyersanyagként műalkotások létrehozására. Nem légüres térben lebegő ideák, és nem magányos művészek alkotásai. Jelen művészek az életünkre és a világunkra vonatkozó témák és kérdések vizuális megjelenítését – közönség elé tárását – segítik elő, munkájukat az adott terület szakértőjével együttműködésben végzik. Tehát valóban közös munkán alapuló interdiszciplináris projektekről van szó, amelyekhez csakugyan szükség van az együtt gondolkodásra, az együtt látásra és az együtt hallásra...
A „közös gondolkodás” az itt szereplő művészekre azért is igaz, mert kapcsolatuk immár 15 éves múltra tekinthet vissza. Az itt George Peckkel együtt kiállító művészek Peck diákjai között voltak annak idején a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, amikor a Művészettörténeti Tanszék vendégtanáraként ott tanított. Azóta is rendszeres kapcsolatban állnak egymással, s számon tartják egymás munkáját.
http://kiszsinagoga.hu


képek a kiállításmegnyitóról


Álmodozás - Edit képei

By anna szigethy on Tuesday, November 1 2011, 07:58


Edit képei 2011 printsorozat, 29x40 cm

A Közös gondolat - nem közhely kiállításhoz Németh Edittel (BME, Ergonómia és Pszichológia Tanszék) dolgoztam együtt. A videóinterjúban elhangzott egy gondolata a női portrékkal kapcsolatban: a városban sétálva  a helyet nemcsak fizikailag éljük meg, hanem emlékek, ott történt események, hangulatok is eszünkbe jutnak ; szinte egyszerre létezik a két tér, a valóságos, és egy szubjektív, a magánéletünkhöz ezer láthatatlan szállal kötődő másik. Ez a szubjektív tér, ami csak a fejünkben él, jól megfér a valóságos lépcsőkkel, sarkokkal, ablakokkal ; a kettőt egyszerre és egyaránt megéljük minden pillanatban. Ebből a gondolatból kiindulva közös munkánkhoz olyan képeket hoztam létre, amelyek az elmesélt, különböző budapesti terekhez kötődő emlékeit igyekeznek vizuálisan leírni. A képeket kinyomtattam és kiragasztottam a többi plakát és hirdetés közé az utcán. Egy  darabig, ha Edit a Ráday utcánál, a Petőfi hídon vagy a Dob utcában jár, az eddig csak átsuhanó gondolat, emlékezés most valóságosan is megjelenik neki..





Monday, October 31 2011

Álmodozás - Daydreaming

By anna szigethy on Monday, October 31 2011, 11:54


installáció a Közös gondolat - nem közhely című csoportos kiállításra
A képeken az utcán várakozó, unatkozó nőket látni, akiket álmodozás, bambulás közben fényképeztem le. Ez az állapot, amikor tulajdonképpen semmire sem gondolunk, agyunk kikapcsol, átmeneti üresjáraton van - de ez csak kívülről tűnik így, igazából ezekben a majdnem öntudatlan pillanatokban agyunk váratlan összefoglalásra, probléma-megoldásokra képes.
Ezzel az álmodozással kapcsolatban kezdtem el Németh Edittel kooperálni, aki a BME Pszichológiai és Ergonómiai tanszékén dolgozik. Egy videóinterjút készítettem vele, amelyben a portrékat nézegetve beszél környezetpszichológiai szempontból a köztér használatáról, (női) szerepekről és öntudatlan pillanatainkról.


Nők, portrék 4 fotó, mindegyik 100 x 60 cm



Thursday, May 6 2010

önarcképek

By anna szigethy on Thursday, May 6 2010, 15:37


bezavarás  2001
színes fotósorozat, 6 darab, 100 x 60 cm





 







Ezen a sorozaton elmélyülten dolgozom a műteremben. Arról a fajta egyedüllétről van szó, ami látszólagos nyugalma ellenére telitett energiákkal, ami szükséges a munkához és napi gyakorlat egy művésznél. Ezt mutatja az első négy fotó, ahol elgondolkodva vagy a tekintetemet mereven egy pontra szegezve dolgozom. Ebben a pillanatban hirtelen valami megzavar - pontosan nem megfogalmazott, hogy mi vagy ki- de vége a nyugodt szituációnak. A mindig kívülről érkező zavarás, a külvilág brutális hangjai benyomulnak a környezetembe, felállok és kimegyek a kép teréből.


néhány bizonytalan lépés (részlet)  2003
6 színes fotó, 80 x 60 cm

 

 


örökös várakozás
videó  2’50  2000-2002

Ezt a videót elkészültekor nem önállóan, magában mutattam be, hanem egy speciális térben (ami egyébként maga volt a forgatás helyszíne, egy kihalt, minimális bútorzattal berendezett villaszalon).Ez az elzártság még növeli azt a bizonytalanságérzetet, feszültséget, amit a film egész várakozós szituációja sugall. Nem hiszem, hogy külön meg kellene különböztetni mint „női passzivitás” vagy „alárendelt szerepek”. Ez a majdnem hárompercnyi várakozás, egy nem pontosan rögzített helyszínen és körülmények között mindarra a passzivitásra utal, ami mindannyiunk életéből hosszú órákat vesz el.


minden reggel
videó 2’45, 2002

Az önarcképek folytatása: a rövid történet két helyszínen játszódik és az ellentmondásról szol, ami a két fogalom között feszül; a bizonytalankodás és a bátorság, hogy változtassunk az életünkön. Az első részben egy furcsa hangulatú lakásban látni, mindennapi tevékenység közepette; van egy bizonyos szomorúság, furcsaság a jelenetekben: reggeli egyedül, mániákus elpakolás, olvasás egy hétköznap délelőtt, az üres ház neszei. A következő rész ennek teljes ellentéte: hirtelen kitágul a tér, az óceánparton sétálok.

Szöveg az Önarcképekhez :

Continue reading...

page 2 of 2 -